2016. DECEMBER 10. 12:41, SZOMBAT | HELYI
FORRÁS: FOTÓ DO, SÁNDOR JUDIT,
A csodálatos Kármen és a fantasztikus táncszínház
Láttam elég sok darabot a Bartók színpadán, láttam néhány nagyon jó darabot, de a mostani Kármen produkcióhoz hasonló lenyűgöző, magával ragadó előadás nem sok született.
Pedig egyáltalán nem volt könnyű helyzetben Vári Bertalan a táncszínház vezetője, aki rendezőként vitte színre a darabot. Több pontos is elcsúszhatott volna a darabbal.
Kezdjük a történettel.
Bizet spanyol Carmenjének szereplői egy laza mozdulattal adidasos melegítő felsős cigányokká lesznek. A szerelem, a féltékenység marad, de a hős torreádor helyett a Nagy Trafó nevű mulatós sztár a gaz csábító, aki kis Grófó nótájával gyűjti a rajongóit. Higgyék el, hogy egyáltalán nem lett sem gáz, sőt káros sem ez az átirat. Néhány irónikus helyzetparódia még plasztikusabbá tette a képet, így az is, amikor a szajrét eldugják a cigányok a rendőrautó szirénájának a hangjára. A történet bár szép, emberi, mégis időnként megborzongtató. A bevezető monológ pedig gyönyörűen megalapozza a hangulatot…
És itt a zene…
Egyszerűen remek. Bár, ha fegyvert szegeztek volna a fejemhez, akkor sem tudtam volna elképzelni, miként lehet összefésülni Bizet Carmenjét,az autentikus cigány zenét, némi jazzt, és egy kis mulatós rockot. De abszult működött a dolog. Sehol nem volt semmi fanyalgásnak helye. Minden kivérve és mértékkel volt, hiszen csodálatos zenészek oldották meg ezt a nem kis feladatot. A Karaván Família minden tagja előtt mély meghajlás.
És a tánc….
A táncszínház valami olyan különlegessége a Bartók társulatának, ami egyszerivé, egyedivé, s különlegessé teszi a mi színházunkat . Be kell vallanom, amikor Vári Berciék vették át a “nagy öregek” helyét, haragudtam. Mit haragudtam, egyszerűen vérig voltam sértve, hogy a mieink helyett mit keresnek ilyen “idegenlégiósok” nálunk. Azután nem csupán megenyhültem, de rajongója is lettem a táncszínháznak. Magas szakmai tudás, hihetetlen fantázia, roppant igényesség. Vári Berci csapata dunaújvárosivá lett. Nem csupán számomra, hanem az egész város számára. Ezt túlzás nélkül mondhatom…
És jó volt a díszlet, a jelmez, a műszak és minden… És a közönség csak tapsolt és tapsolt és tapsolt, mert megszületett a csoda a téli hétköznapon.
A képek a próbákon készültek– Dunaújváros Online, Sándor Judit