Csak egy nap a világ…/Kritika a Játék? című darabról

A Harangozó-díjas Vári Bertalan táncművész, koreográfus 2011-ben alapított társulata, a Varidance töretlen lelkesedéssel, hittel, impulzivitásával akar szólni a világhoz. A húszéves gyakorlat és a Honvéd Együttesben eltöltött meghatározó pályakezdő évek beért, kiforrott mozdulatművészeti világgá álltak össze. Mostani bemutatójuk a Bethlen Téri Színházban: az egy napba sűrített emberi világmindenség.

A Blaskó Péter hangján megszólaló Éj monológ részlete adekvát módon predesztinálja a szerelmi történetet. ACsongor és Tünde többszintű gondolatisága átszövi ugyan az 50 perces táncjátékot, de nem telepszik rá az előadásra. Jelenkori műfajokat (cirkusz, színház, film), táncstílusokat (hip-hop, sztepp, kortárs) és zenemontázst társít a magyar néptánchagyomány és népi kultúra sajátosan tradicionális formanyelvével, egyedi hangulatot teremtve ezáltal. A történet cselekménye lineárisan követi egymást nyolc képben: megteremtődik az ember, szerelmes lesz, megtalálja a társát, megöregszik és meghal. Logikusan követhető, ugyanakkor önálló képekként is értelmezhetők az epizódok.

A zenebohóc vásári kavalkádot idéző kezdése több műfajban szólít meg egyszerre: a cirkuszi artisták technikai tudását, humorát, hangeffektjeit ötvözi a hagyományos néptánc elemek jellegzetesen férfias mozdulataival. A lenyűgöző antrét a pillangó megszületése követi.

Szivárványszínű selyemszárnyakkal megjelenik egy másik dimenzió tündeszerű tüneménye: a nő. Rebbenékeny, finom, törékeny – a kortárs tánc mozdulati szabadságával. A lepkevadászatban a megszerzés aktusának intenzivitása és fizikai birtoklási vágy párosul a primitív erőszakossággal. Kiszámítható a férfi visszautasítása, de ez feltételezi a női csábítás topikus képét: a francia hangulatú csábító, szexusával perzselő kokott táncát. Irizáló sála egyszerre csábít, és gúzsba köt. A ragaszkodás fizikai megtestesülései a sállal összekötött kezek, vállak, nyakak. Egyfelé kell, hogy haladjanak hasonló mozdulati rendszerben. Átgondolt és expresszív: a közös életükért mindkettőnek változni kell. A pillangó leveszi rebbenő szabadságát, megszabadul a szárnyától, a bohóc megválik dudás sapkájától és komikus kellékeitől. A hip-hop és a kontakt mozgás közös valóságuk formanyelve. Ez vált át az erotikum filmszerű képébe: félhomály rejti a tökéletes testek érzékien sejtelmes táncát. A konfliktus elkerülhetetlen az életben, így a színpadon is: a nő szabadságvágya, játékossága, pillangóléte megcsillan kapcsolatukban, amelyet a férfi értetlen iszákossággal és agresszivitással kompenzál. De győz a szerelem. A vihar elcsitul, és két idős ember áll szemben a nézőtérrel, kezükben bottal. Már nem lángol a szenvedély tüze, és a héjanász is elcsitult, a különálló emberek egymás mellett ismétlik évtizedek alatt rutinná vált közös mozdulataikat.

Az Éj monológja záró sorai – „És hol kezdve volt, ott vége lesz:/Sötét és semmi lesznek: én leszek,/Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.” – teszik egésszé az előadást, lekerekítve gondolatiságát emberről, szerelemről és időtlenségről.

A Játék? nem akar világmegváltó újításokkal lenyűgözni, értelmetlen meztelenséggel kortársabbá válni vagy meghökkenteni – csupán értéket és értékrendet közvetít az életről. Formanyelvük gazdagsága lehetővé teszi a stílusok karakterhez rendelt tipizálását – ahogy a néptánc elemek a maszkulin ösztönvilág szókincsét jelentik, úgy a kortárs szabadsága a feminin világ eszköztárát – ezáltal valódi, kézzel és lélekkel fogható színházi élménnyé növi ki magát az előadás.

JÁTÉK?

Varidance

Zene: montázs

Fény: Balogh József

Koreográfia, előadók: Papp Éva, Vári Bertalan

Helyszín: Bethlen Téri Színház

Idő: 2013. február 23.

http://www.ellenfeny.hu/tanc/fuggetlen-egyuttesek/csak-egy-nap-a-vilag-vari-bertalan